2016. ápr 06.

Huligánok

írta: Doktor Senki
Huligánok

mmk_1.jpg

forrás: kismoni.hu

Lopok, ha nem baj. Ha baj, akkor is. 
"...a szellők, mint könnyű vigécek meleget hoztak a levegőbe mintának valahonnan a nagy idegen cégtől, amely a meleget exportálja."

- írja Szép Ernő a Lila ákác című regényében. 
Itt a tavasz, ráadásul az április, egy kellően bolond hónap. Tavaly ilyenkor... Ó, te jó ég, mennyi rosszat csináltam a Skorpió lánnyal! Pedig mondta, sokszor elmondta, hogy van pasija. Azért csak lejött velem romantikázni a Duna-partra, csak nem bánta annyira, amikor megöleltem, amikor a vállát simogattam, a nyakát csókoltam... 
Ejj, de rossz is volt!...
Az Element Eighty zenekar kiabál a fülembe- és még jól is esik. Tavaszi napfény csorog rám- és még jól is esik. 
Furcsa az élet, nem? Bedugaszoljuk a fülünket, hogy ne halljuk a külvilág zaját, és helyette más zajt hallgatunk. Csövek alá fekszünk, de óvjuk magunkat a napfénytől; és szaladunk bele az újabb és újabb pofonokba magunktól. 
Pár  napja találkoztam az Ikrek lánnyal. Szép tavaszi nap volt. Először csak egy magas, vékony lányt láttam közeledni, nem tudtam, hogy ismerem. Gondolhattam volna, hogy harminc körüli. A harmincas nők járása összetéveszthetetlen. Ő is...
...peckesen, kihúzott derékkal, szépsége büszke tudatában lépkedett, ahogy a májusi tavasz napfénye sétál végig a pesti Duna korzón.
Látod, ezt én írtam. Nem loptam, de valahogy mégis. Óhatatlanul is lopsz innen- onnan. Hatással van rád, amit olvasol, látsz, hallasz. 
... és vajon az lopás, amikor valami olyasmit viszel el, ami a másiknak fölösleges?... hadd meséljek róla! 
Könnyű tavaszi szél fújt, az MMK udvarán álltunk, az ötvösmunkák, fémszobrok között, a parkban. Akárhányszor belépek az MMK-ba, egyből visszarepít a hely sajátos atmoszférája a gyerekkoromba, amikor Az utolsó mohikánt vetítették bent, vagy amikor az udvaron játszottunk. 
Az MMK udvara... az évek során sok mindent látott. 
P. barátom mesélte, hogy a legmocskosabb kilencvenes években sokat lógott az MMK udvarán a Római- Liszt Ferenc- kert- "új" Vasmű út punk legendájával, Skepivel. (Szerintem sokaknak ismerős lesz a név.) 
Akkoriban nyitott a "kék bolt" a Vasmű úton, amelynek raktára az épület mögött volt. Az MMK udvaráról tehát pontosan látni lehetett az ott zajló cselekményeket- viszont ha a delikvens jól helyezkedett, onnan nem lehetett látni azt, ami az udvaron történik. 
P. barátom és Skepi gondtalan semmittevéssel töltötték a nyár délutánt, amikor mozgolódásra lettek figyelmesek a kék bolt raktára körül- amely egy ráccsal körülvett kis téglalap alakú terület volt; ráadásul akkoriban még nyitott. A boltosok szégyentelenül rakodták ki a különböző termékeket. P. és Skepi azonban semmi érdekeset nem láttak a kirakott áruk között. 
Egész addig, amíg néhány üveg bor ki nem került a "raktárba". Alig tűntek el a boltosok, P. és hű társa máris ott termettek, majd azzal a lendülettel húzódtak vissza az MMK udvarára. A bor azonban valahogy nem volt az igazi... vagy az évjárat, vagy a borvidék, vagy a borfajta nem volt a legjobb... a lényeg, hogy még a punkok számára is ihatatlannak bizonyult, ami - valljuk be- nagy szó. A rossz szájízt tehát illik leöblíteni valamivel. Újabb csapásra készült tehát az alkalmi árukölcsönző duó. Nemsokára meg is érkezett az áhított áru: néhány doboz gyümölcslé! A páros tehát lecsapott a gyümölcslére, elűzendő a rossz bor emlékét. 
- Ez volt az a pillanat- összegzett később P. -, amikor rájöttünk, hogy az ott hátul valójában nem a bolt raktára. Oda a romlott árut rakják ki... 

Szólj hozzá