2016. már 16.

Lengyelkedés

írta: Doktor Senki
Lengyelkedés

tumblr_mgpqffpdos1s2vdo6o3_1280.jpg

Annak idején mi is játszottunk ilyen "életveszélyes" eszközökön- forrás: ujvaros.tumblr.com

Lengyel kiállítás Dunaújvárosban, lengyel támogatók a Főnök beszédén... A lengyel- magyar barátság régi jó hagyományokra tekint vissza. 
Erről eszembe jut egy sztori. 

Tapogatózó lépések keresnek egy sötét sarkot a Béke téri Vasmű kapuhoz vezető rövidke utcában.

- Oda ne, oda ne!- állítja meg egy baráti, de gyors mozdulattal Péter barátom Attilát, aki a fák irányába tett határozott lépést, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy gyorsan könnyít magán az "árnyékban". (Sötét este van, csupa árnyék minden.)- Oda ne pisálj!- konkretizálja a kérést Péter. -  Itt volt a lengyel piac régen. Senki a múltkor épp a lengyel piacról írt a blogján, és olyan szép dolgokat írt, te meg odapisálnál? Nem teheted!
Ati meghajolva az érvelés előtt úgy dönt, hogy továbbviszi az útravalót a száz méterre lévő kocsmáig. 
Látjátok, feleim, a toll valóban hatalmasabb fegyver a kardnál!
Amúgy emlékeztek még a lengyel piacra? A legkülönbözőbb áruk voltak ott, a mostani Dunafitt mellett, a tekepályánál. Volt ott a ruháktól a műszaki cikkekig minden. (A lengyel piac többször költözött, én erre a helyére emlékszem, de volt a Piac téren is.)
Ne viccelj, egyszer Super Marioztunk Karesszal. Az ember minden rohadt trükköt tudott abban a játékban. Fél óra után nem bírtuk tovább, és megkérdeztük: 
- Hallod, öreg, hogy a jó égbe tudsz te ennyire?
Karesz szemrebbenés nélkül, higgadtan vágta rá:
- Öreg, annak idején vettünk egy Nintendo- hamisítványt a lengyel piacon karácsonyra, és amíg az tönkre nem ment, 0-24-ben toltuk vele. 
Ferenc barátomnak amúgy van egy ott vásárolt ismeretlen márkájú két kazettás hifi TORNYA, ami napjainkban is működőképes... 
Régi csúnya idők, bizony. 
Ez még akkoriban volt, amikor nyaranta a gyerekek egész nap hintáztak- futkostak- játszottak. Tengőztek, például. A Vasmű út mögött, az MMK-nál is volt egy tengő pálya, majdnem a zöld falnál, amire az volt írva: "Rövid az élet, hosszú a kín, igyon mindenki, amennyit bír!" 
Gyerekként kicsit nehéz volt megfogadni ezt a hasznos jó tanácsot, úgyhogy inkább csak tengőztünk. A lakók legnagyobb örömére. Az átlag 0,8 labdapattanás volt, mire az első lakó kinézett az ablakon. Azaz még le se ért a labda, máris volt egy drukkerünk, aki közölte, hogy ne ott labdázzunk, mert ő éjszakás volt. Már gyerekkorban megkaptuk az első dózist a gyárvárosi élet hangulatából. 
Sose azt nézd! Mi azért tengőztünk tovább. Megtanultuk, hogy mindenkinek nem lehet a kedvében járni: ha arrébb mész egy házzal, akkor pont ott lesz valaki hirtelen utólag tegnap éjszakás... 

A kocsmába érve az a gyönyörű lány, akit nemrég ismertem meg, a nyakamba borul, és azt kérdi:
- Te írod a Doktor Senki blogot?
- Én. 
- Ú, nagyon jó! 
Látjátok, feleim, a toll valóban hatalmasabb fegyver a kardnál!

 

Szólj hozzá