2016. jan 27.

Vendég Senkiföldjén

írta: Doktor Senki
Vendég Senkiföldjén

(vendégszerző írása)
nowhere-land_2.jpg
Senki földje


"... ha már úgyis azóta ismerem a blogot, mióta téged..."
...meg váltó. Kellett volna, de lekéstem a buszomat. Ezért a másikat is. A helyzet realizálódásától arcon vágva állok a 28-as buszmegállójában. Mégsem vagyok ideges. Talán mert péntek van. Megpróbálom besodorni a dohányom utolsó porszemcséit, hátha elszívhatok még egy szálat, mielőtt hazautazom. Otthon nem tudják. Míg beszívom a füstöt, kifújom a gondokat. Egy Hiperkarma szám ismétlődik folyamatosan a fejemben. 

nem fáj hogy ugyanúgy fúj a szél
nem fáj hogy tietek még a tér
nem fáj én nem itt nõttem fel engem itt senki
nem ismer

Meghallgatnám, de lemerült a telefonom. Hosszú lesz így a hazaút...

Fejben már az esti programot szervezem. Art, Labor, Kaptár. Fröccspont és Kaptár? Tényleg minden út Kaptárba vezetne? A kettőnk útja is Kaptárba vezetett aznap este. Tisztán emlékszem, legalábbis amennyire egy ilyen estére  lehet. Azóta is odajárunk, ha csodát szeretnénk látni. Akkor ott, te voltál a mi megváltónk. Mennyi minden változott azóta!

 Mennyi minden mégse fog megváltozni!

Az őz hajnalban a Dózsa György úton... a Wicked Game a Fröccsteraszon. A szürke betonlabirintus, ahol ezek az emlékek szellemként kísértenek. Remélem, még sokáig.

Megjött a busz. Felrángatom a bőröndöt és egy utolsó (utáni) kísérletként megpróbálom elindítani az R'N'R 2000-et.


_HF_

Szólj hozzá