2016. jan 13.

Patyolat- tisztás

írta: Doktor Senki
Patyolat- tisztás

dozsa_gyorgy_ut_27_31_mogotti_udvar.pngforrás: kismonilaszlo.hu


Mikor már azt  hitted, csak szürke és szürkébb váltja majd egymást a hosszú- hosszú téli délutánokon, egyszer csak bíborvörös- világoskék- rózsaszín alkonyt varázsolt a januári égre valaki. Szinte fájó volt épp egy ilyen környéken látni ezt a szép naplementét: az ember ilyenhez legalább egy sziklás vadnyugati tájat képzel előtérnek, nem a Patyolat udvart.
Kerítés határolja a főiskola... akarom mondani: egyetem szép új és régi, de szépen felújított, vagy épp patinás épületeit a lepukkant  udvartól. Régen itt volt a Darts, és a Terminál, szorosan egymás mellett.
Patyolat udvar... Egy kis tisztás a város közepén, egy egykori kis vigalmi negyed az ódon házaival...
Valamelyik padlóján (talán a Dartsén?) még látszott is a sín, amin a Dobozüzem valami járműve közlekedett. Szép estéket töltöttünk itt a Mérnökkel 2009/2010 telén. 
2009 ősze ritka szar volt, meg kell hagyni. Szombaton még moziban voltam Lacival, hétfőn meg felhívtak, hogy öngyilkos lett. 
... és akkor, hirtelen, úgy éreztem, minden összeomlott... "Szertenézett, s nem lelé honját a hazában". 
Laci volt a legjobb barátom. Rajta kívül csak pár ember áll közel hozzám: és abban a percben szinte mindegyikük külföldön volt. Ráadásul nekem kellett elmondanom szinte az összes közös barátunknak, újra és újra. 

Aztán eljött a tél, és december 1-jén leszállt egy gép Angliából, amiről leszállt az én Mérnök barátom is.
Mikor megláttam a nagy, hosszú lábait, és hosszú karjait, ahogy kalimpálva közlekedik egyre közelebb hozzám, végtelenül megörültem.
 Odajött, a vállamra tette a kezét, és azt mondta:
- Tudom, hogy szar most neked így... Laci miatt... de most már itthon vagyok, hazajöttem, és minden rendben lesz. 

Minden nem lett rendben, azt remélem tudjátok. Tizenhat év után elveszteni egy barátot, az szar dolog; de a Mérnök tényleg itthon volt, és tényleg jól töltöttük az időt. 
... szerdán és hétvégén meg eljártunk a Dartsba és a Terminálba. A Mérnök akkor még várta, hogy megkapja a diplomáját, és két munka között épp kifújta magát, nekem meg volt mit elfelejtenem, úgyhogy rengeteget buliztunk. 
A Terminál és a Darts, a Patyolat udvar, és a hétköznap esték, amikor volt, hogy hajnalban mentünk haza... egy szabad, boldog korszak- mintha csak mindketten főiskolások lettünk volna újra. "Újra", mert igazából sose voltunk: ő egyetemista volt, én meg egyáltalán nem gazdagítottam tudásomat a felsőoktatásban. 

Szürke nappal után színes alkony... Enyhe az idő, pedig január van... Persze, bekeményít még a tél, de ott, a tetők fölött a rózsaszínben ott van a remény, hogy majd csak... majd csak lerobbantja a tavasz ezt a koszos, szürke telet az égről... 
A Tavasz majd egyszer csak a vállunkra teszi a kezét, és azt mondja: "... hazajöttem, és minden rendben lesz."

Szólj hozzá