2015. dec 30.

Szilvi

írta: Doktor Senki
Szilvi

2000.jpg

Mostanában úgyis mindent becézgetünk, miért ne lehetne a karácsony = kari mintájára a szilveszter = szilvi? Well (ahogy az olaszok mondanák), minden idők egyik (eddigi) legjobb évbúcsúztatása számomra az a varázslatos 1999/2000-es évutó volt, azaz amikor átzúgtunk 1999. december 31-ből 2000. január 1-jére, és mégsem omlott össze a világ összes mindene, mint ahogy (pontosan így) jó előre megmondták a maják az RTL Klub híradójában. Viszont  úgy gondoltuk, méltóképp meg kell emlékeznünk erről az ezredfordulóról (ami, mint kiderült, pont egy évvel később volt. ) Szóval összegyűltünk a világmegváltó Váci utcában (a Római körúton, nem Budapesten), vettünk fejenként száz darab petárdát (akkor még legális volt), meg jó sok piát, elhívtunk egy csomó lányt, számítva arra, hogy úgyse jönnek el... és belevágtunk. Nos, valamennyi meghívott lány eljött.  Szóval leszállt az este a festői szépségű Váci utcára, és az emberek inkább az ereszek alá húzódva közlekedtek a fűrészportól koszos hókupacokkal szegélyezett járdán a Római körúton, hiszen másodpercről másodpercre újabb és újabb petárdák zúdultak az utcára- anélkül, hogy bárki kinézett volna a járókelőkre. A szilveszter már csak ilyen... Mi meg behúzódtunk Kareszék két szoba- hallos tipikus ‘rómais’ lakásába... szerintem alsó hangon úgy húszan. Megjegyzem, este kilenc órára T. barátunk használhatatlanná itta magát, úgyhogy ő békésen álomra szenderült a kisebbik szoba heverőjén. Amivel az egyetlen probléma az volt, hogy üres szoba... érted? Nyilván csajozni akartuk volna használni. Szóval T. barátunkat szépen a heverőről a földre fektettük. kell. ... de ugye tudjuk, milyenek a nők... Az egyik lány megkérdezte: - Nem gáz azért, hogy a haverotok a földön fekszik? 
- Ugyan már! Egyszer egy mászókán is elaludt, ráadásul józanon! Ez meg se kottyan neki!- nyugtatta meg egy barátunk.
Akkoriban még nem voltak dohányboltok, dohányosok viszont igen, szóval nagyjából ötpercenként tűntek el emberek fél órára  cigizni. Majdnem olyan volt, mint mostanában, ha kocsmába mész a haverjaiddal. Internet sem volt annyira (már volt, csak inkább suliban, és nem otthon...), úgyhogy zenét is a szép emlékű Viva+-on hallgattunk. Emlékeztek Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dalára? Erre a 99/2000-es szilveszterre készült. De minek, ugye? Na, az lement egy olyan hetvennégyszer- óránként. Éjfélre már T. barátunk is felébredt a kómából, úgyhogy, mi sem természetesebb, mint hogy felugrott meggyújtott egy petárdát, kidobta, majd azzal a lendülettel visszaugrott, bezárta az erkélyajtót, és békésen bekucorodott a szoba melegébe- mesélte ő. A valóságban... T. barátunk felébredt, gyújtott egy petárdát, ami visszapattant az erkély korlátjáról, ügyesen kizárta az erkélyre az éppen ott cigiző barátainkat, majd - mint aki jól végezte dolgát- lekucorodott a heverőre. Átzúgtunk a 2000-es évbe. Új barátságok kötődtek akkor, amik azóta is tartanak. Talán ez az új év is ilyen lesz. Majd meglátjuk. Új év, új remények...

Szólj hozzá