2015. sze 02.

Maradok ott, ahol voltam...

írta: Doktor Senki
Maradok ott, ahol voltam...

loui.jpg

 

Egy karnyújtásnyira- egy rövid karnyújtásnyira- áll tőlem. Fiatal, csinos, és nem túl idegesítő (utóbbi nagy előny sok kortársával szemben). A fesztivál „pázsitjából” négy lábnyomnyi éppen a miénk. A júniusi alkony júniusi éjszakába fordul. A zene lassan felszívódik bennem a pórusaimon át, akár a ló bőrébe dörzsölt kokain (a múltkor láttam a Miami helyszínelőkben.)

Mégsem vagyok „itt” teljesen. Hiába áll mellettem a Vízöntő lány, nem tudok rá figyelni. A tekintetem folyton elkalandozik, a tömegben kutat, hátha meglátom őt. Azt mondta, itt lesz. Szereti a Fruttikat, tehát itt is van valahol.

… de hol?

Az este csak sötétet hozott, enyhülést nem. Ugyanolyan forró a levegő, mint napközben. Furcsa nekem ez a helyszín, bár eleinte is itt volt a DUDIK, az Alsó- Dunaparton, a „kockán”, ahol mindenki vezetni tanul- na, nem az oktatójától, hanem a már jogsit bitorló haverjaitól, pasijától… Mi is vezettük itt Tibike Wartburgját majd tizenöt éve. Akkor dőlt el, hogy sose lesz jogsim. Tomi jobban vezette azt a tragacsot, pedig meg se volt még a jogsija, mint Tibike, pedig neki már rég meg volt… Tomi azóta a biztos kezével kamiont kormányoz Németországban.

 Hol máshol, érted?

Kétszer a Szalki- szigeten volt a DUDIK:  2013, 2014…

Sőt, az EFOTT is ott volt, 2008-ban. Most jut eszembe: az EFOTT nyitónapján is ugyanez a barna póló volt rajtam, mint most. Ezen a pólón kívül minden más lett azóta.

2008… akkor még nem sejtettem, hogy öt év múlva (igazából négy és fél) 2013 év elején lecsap rám a fekete dögvész. „Nem a pestis, amibe több millió szerencsétlen halt bele a középkorban. Valami sokkal ijesztőbb…” – ahogy Ford Farlaine mondaná. 2013- a munkanélküliség kezdete. Na, az ijesztőbb, mint a dögvész. „Odafent” hoztak egy döntést, és az egymillió új munkahely jegyében szépen tönkre is baszták vagy nyolc ember munkahelyét: egymillióból nyolc rögtön kereshetett tehát új munkát. Nyolc új munkahely, első lépésként az egymilló felé. A világ pedig nem állt meg, ugyanúgy felkelt másnap a nap, sőt, a számlákat se nagyon érdekelte, hogy nincs munkám. Ráadásul akkor még rezsicsökkentés se volt, tehát tényleg magas volt a villanyszámla… Rezsicsökkentés nem volt még, 27%-os ÁFA viszont igen… Európa csúcstartóját bizony rögtön felismerted, amint betetted a lábad a boltba.

 

… és most itt állok, egy újabb fesztiválon, ugyanabban a pólóban, és míg a Vízöntő lány lassan felfedezi, hogy a Vad Fruttik tényleg jó zenekar, én felfedezem, hogy a másik lány sehol sincs.

A koncert végeztével tehát leöblítem a zenét egy laza fröccsel.

- Te…- súgja halkan a Vízöntő lány, és oldalba bök- Az ott nem ő?... – kérdezi, és egy néhány méterrel előttünk álló lányra mutat.

… de az, bizony ő… Odamenjek hozzá?

- Váltok vele néhány szót, mindjárt jövök- mondom a Vízöntő lánynak.

Finoman odaoldalgok hozzá, és megérintem a vállát.

- Szia!- mosolyodik el, mikor meglát. Ez a mosoly mégsem az, mint amivel akkor ajándékozott meg, mikor először megláttam. Inkább kényszeredett, mint valódi. Úgy tűnik, nincs ínyére a társaságom. Azért mégis próbálkozom:

- Hogy tetszett a koncert?- kérdezem.

- Úúú, nagyon! És neked?

- Tetszett.

Kínos csend, újra azt érzem, hogy a pokolba kíván.

- Nem akarlak ám zavarni, csak gondoltam ideköszönök- mondom kínomban.
- Jó, szia!- feleli ő mosolyogva.

Megszégyenülten kullogok vissza a Vízöntő lányhoz.

- Ennyi?- kérdezi megdöbbenve.

- Simán lekoptatott- vonom meg a vállam. Azt hiszem, pont eleget láttam ebből a fesztiválból…

Nem tudom, mi baja lehet. Talán feltámadt benne a hűség?... Vagy…?

Egykedvűen szedem a sötétben a lépcsőket, fáradtan forgatva a számba költözött keserű ízt.

Mikor itt voltunk, nem messze, a Barátság városrész mögött, abban az ősvadont idéző, buja növényzetű kis Duna- part kis részen, ami olyan, mintha Lousianában járnál, nem úgy tűnt, mint aki bánja, hogy vele vagyok.

 

Másnap kedvetlenül lapozgatom a facebookot. Felugró chatablak jelenik meg. „Ki a faszom írt?”- az első gondolatom.

Ő az.

„Szia! Hogy tetszett a DUDIK?”- írja.

 

Egy régi mondás jut eszembe:

„Nőőők. Hagyni kell, hogy kibalhézzák magukat, aztán minden mehet a régi kerékvágásban.”- Marv, Sin city

 

 

Szólj hozzá