2015. aug 12.

Megváltó

írta: Doktor Senki
Megváltó

szimpla-kert.jpg

 

Vidám hely ez. Vagy legalábbis vicces. A maga groteszk módján. Ha azt veszed, akkor ez a pinceklub maga az ország. Bár akkor nagyobb lenne a hivatásos prostik aránya. Vagy csak az én szemem romlik? A munkaerő kivándorlása valószínűleg érintette ezt a gazdasági ágazatot is.

Tetszik ez a hely. Nincs identitás zavara: sok kocsma ott követi el a hibát, hogy megpróbál igényesnek látszani, miközben azért igényt tartana az „igénytelen” vendégközönségre is, és végül megreked egy olyan kényszerhelyzetben, ami senkinek se kényelmes. Itt legalább pontosan tudod, hogy ez egy lepukkant pinceklub, ahol nem tragédia, ha kiömlik a bor: jön egy pincérlány, vagy a Mérnök barátom, és feltakarítja, az élet pedig ugyanúgy megy tovább, mint előtte.

Elnyűhetetlen, terítő nélküli, egyszerű fa asztalok és padok, a falakon egykori rock legendák és idézetek a dalaikból… Ha mindezt egy New York-i manzárd szobában látod, elegáns kortárs dizájnnak neveznéd.

A fölöttünk levő étterem vízvezetékei a plafonon csak hozzátesznek a lepukkant stílushoz; és mondom: ez pontosan így van rendjén.

A vendégközönség pedig egyszerűen fantasztikus: minden alaptípusból van gazdagon. Egy pszichiáter úszna a boldogságban, ha látná. Apakomplexus, megfelelési kényszer, elfojtódások…

Az örök körforgás… Ha tíz évvel ezelőtt járnánk, ehelyett most a Juharosban csápolnánk valami amatőr banda koncertjén, vagy a Movie-ban álldogálnánk a szabadtéri színpadnál… Most meg itt vagyunk.

Itt van a Vízöntő lány is. A múltkor DUDIK-on összefutottunk Vad Fruttik koncerten. Látszott, hogy élvezi, de mégsem találja magát a dalokban. Aztán jött a Szemben a nappal

 

„Néha jó, néha rossz, néha nem

Néha nem változik semmi sem

Végül minden végső helyére kerül

Maradok, ahol voltam: egyedül…”

A Vízöntő lány meg, ahogy ott állt fiatalon, csinosan, láttam, ahogyan egészen a véréig hatolnak a sorok.

Akár csak nekem. Mégsem éreztem, hogy nekem kellene enyhítenem a magányát. Olyanok voltunk, mint Leon és Mathilda: egymás mellé keveredtünk, de ettől még…

 

Az a fekete hajú lány, a Mérleg lány ismerőse… Nem városi lány, és a barátnője, akinél aludni szokott, most nincs itt, tehát képes volt egyedül bejönni a városba, ráadásul szombaton, ami általában elég halott nap… Ez az elkeseredetten bepasizni vágyó lányok ismertetőjegye. Mellesleg pár hét alatt vagy az ötödik sráccal látom. A Mérleg lány azt mondta róla:

- Tudod, ő általánosban nagyon rút kiskacsa volt, vastag szemüveg, minden. Aztán középiskolában elkezdett nőiesedni, kontaktlencsét használni, és felfedezte, hogy tetszik a fiúknak… Azóta meg… élvezi a sikert.

Tudod, kislány, sok lány tetszik a fiúknak, sokféle okból. Minél könnyebben kapható egy lány, annál kevésbé kell csinosnak lennie… Azt hiszem, ezzel se mondtam újat.

- A múltkor beszélgettem vele itt, a kocsma előtt- jegyzem meg.

- Miért, mit akartál? Megmenteni?- kérdezett vissza a Mérleg lány, őszinte naivitással.

- Én? Mi vagyok én?... Az utolsó, akit megpróbáltam letéríteni a „rossz útról”, a Nyilas lány volt… találkozhatsz vele itt a környéken… szerintem pár ezer forintért akár egy másik lánnyal is elmegy.

Mi vagyok én, vadakat terelő juhász?
… vagy: „Talán őrzője vagyok én testvéremnek?” (Teremtés könyve)

Vagy egyfajta megváltó?

Itt csak egy fajta megváltó van. Mikor a pultos lány azt mondja a főnökének:

- Főnök! Kellene pár új pohár, meg váltó.

Szólj hozzá