2015. júl 14.

Tó party

írta: Doktor Senki
Tó party


to.jpg

Pont ilyen meleg nyár volt akkor is, amikor – akár a verebek a dróton- ültünk a játszótér hintájának korlátján, és a Mérnöknek forradalmian új, világmegváltó ötlete támadt:

- … aztán csak el kellene már menni valami tóra, ha már ilyen meleg van, nem?

- Csak el kéne- helyeseltek a többiek.

- Úgyis van már autó- mondta a Mérnök, mintegy alátámasztva elhatározása szilárdságát.

- Úgyis- hagyták rá a többiek.

- Akkor mi legyen? Szelídi- tó, vagy Velence?- vetette fel a Mérnök. (Megjegyzem, akkor még nem volt Mérnök, csak egyetemi hallgató a mérnöki karon.)

- Mind a kettő ugyanolyan messze van- tűnődött tovább a Mérnök. – Akkor?

- Pénzfeldobás!- javasolta Laci.

- Ha fej: Velence, ha írás: Szelíd- döntötte el a Mérnök a mielőbbi elhatározás céljából.

Fej lett, úgyhogy irány a Velencei- tó. Elérve a  Pusztaszabolcs utáni első kereszteződést, újabb kérdés vetődött fel: balra, Agárd, vagy jobbra, Gárdony felé? Végül Gárdony érdemelte ki a dicsőséget, hogy az aznap estét ott töltse a díszes társaság.

A városka szélén akadt is egy kemping. Mellette meg egy vadkempingezésre tökéletesen alkalmas kis füves terület. A Mérnökék utóbbi mellett döntöttek, költséghatékonyság céljából. (Mindenki tanulói jogviszonyban volt akkoriban…)

Az este kellemes volt, a holdfény csillogott a vízen, és még egy Penny is volt a közelben, ahol olcsó volt a májkrém és a fehérbor, úgyhogy este kilenc óra felé már kellemes alapozásba kezdett a kis társaság.

A közelből diszkó zene hangjai szűrődtek a sátrak felé, így aztán a felderítő hadtest megkezdte névadó tevékenységét, és elindult a hang irányába a part mentén. Óvatosan előrenyomuló egységeink egy deszkabódészerű épületet fedeztek fel a parton, ahol az elmaradhatatlan, hamisítatlan falusi búcsú hangulatú fények és zene igazolták a feltételezést, hogy itt valóban zenés- táncos mulatsági tevékenység zajlik.

Mivel a bejáratnál nem leledzett egyetlen bikanyakú kopasz kalauz (jegyszedő) sem, kicsiny különítményünk határozottan behatolt az intézménybe. Megjegyzendő, az osztag meglehetősen furcsa látványt keltett. Az élen a Mérnök haladt, mellette Frédi. Mindkettő két méter közeli, csak a Mérnök sovány, Frédi pedig… hát százöt kiló körül, mindenki döntse el.

- Mindketten masszívan napszemüvegben úgy kellemes éjfél tájban. Mikor az emberek meglátták két elszánt társunkat, és az őket követő másik két embert (akik minden bizonnyal a bandában a ’piszkos munkát’ hivatottak elvégezni), azonnal leült mind a négy táncoló párocska, időnként távozási szándékkal pislogva a kijárat felé.

A négy fős, mindenre elszánt, szórakozni vágyó huligán: Frédi, a Mérnök, Laci és Dörmi, a dj pulthoz közeli asztalhoz ültek le, és beszélgetésbe kezdtek. Az otthoni italmérésekre terelődött a szó, és amikor a Kiscsillag neve is felmerült, az éppen az italpulthoz igyekvő dj hirtelen megállt, és odalépett az asztalhoz:

- Ne haragudjatok, srácok, a dunaújvárosi Kiscsillagról beszéltek?

 Nem sokkal később kiderült, hogy egy földibe botlottak a fiúk, ezen felbátorodva Frédi rögtön kezdeményezett is:

- Te, ha már így van… beraknál egy kis Tankcsapdát?

- Persze.

Így a hatásos belépőt követő ötödik percben már Tankcsapda szólt a diszkó zene helyett, a diszkó vevőközönsége pedig már minden kétségét kizáró biztossággal tudta, hogy akik napszemüvegben jönnek a diszkóba, és megmondják, hogy ott milyen zene szóljon, csakis a helyi alvilág emberei lehetnek.

A „rosszfiú imidzs” azonban szokás szerint meghozta gyümölcsét. Nem sokkal később két lány telepedett a négy úriember asztalához, sőt, némely tánctevékenység is kibontakozott a nőneműek részvételével.

Nos, a lányok – mint kiderült- kevésbé voltak szépek, mint amennyire mindenre kaphatóak. Előbbi tény azonban – úgy tűnt- egyedül Lacit érdekli: Frédi és Dörmi előszeretettel tették a szépet a hölgyeknek. Ők voltak a lehető legrészegebbek nem a diszkóban, hanem nagyjából a megyében. Laci azonban hősi bajtársként igyekezett megóvni barátait egy reggeli keserű felfedezéstől- mindhiába.

A dolog odáig fajult, hogy a lányok – arcpirító szégyentelenségről tanúbizonyságot téve- éjszakai fürdőzést kezdeményeztek a tóban.

Laci – akinek sikerült az alkohol távoltartásával megőriznie önmérsékletét- nem csatlakozott ezen tisztátatalan tevékenységhez, csupán a tengerpartról hallgatta a fürdőzők vidám kacarászását. Távolmaradása azonban felkeltette az egyik lány érdeklődését.

„Ülök ott magamban a parton, egyszer csak ott áll a csaj mellettem. Azt mondja: van egy száraz nadrágod? Én meg felnézek, és a csaj ott áll mellettem- full meztelenül…”- mesélte Laci.

 

A többit meg majd én mesélem el, legközelebb. 
... de most indulok a tóra.

Szólj hozzá